Egy furcsa nap eseményei 

                                   By: Amy2

Szép, de kissé felhős nap köszöntött hőseinkre. Tails az X Tornádót bütykölte, Cream és Cheese virágot szedtek, Knuckles a Mester Smaragd mellett szundikált. Sonic szokásához híven futkosott. Egyedül Amy volt az, aki a gondolataiba merülve töltötte a napot, kinn a kertben. Arról álmodozott, hogy egyszer Sonic egy nagy virágcsokorral a kezében jön haza, amit csak neki, Amy-nek szánt. Álmodozását váratlanul egy ajtó csapódása törte meg. Mérgesen nézett szét.

- Ki az, aki nem tud halkabban közlekedni?!

Dühösen ment vissza a házba, hogy majd jól ellátja a baját annak, aki ilyen meggondolatlanul hangosan közlekedik. Tails-el találkozik össze az ajtóban. Már épp nyitná a száját, hogy megkérdezze, Tails rohangált-e ilyen zajosan, de Tails megelőzi.

- Szia Amy! Knuckles-t keresem. Nem láttad valahol? Nagyon fontos!

- De, láttam. Ott szunyókál a Mester Smaragd mellett. Mikor elment, azt üzente, senki se zavarja. Szerintem próbáld meg később. Knuckles eléggé dühös lesz, ha felébresztik!

- De ez most komoly! Sonic-ról van szó! Ha nem segítünk…

- MICSODA?? Miért nem ezzel kezdted? Mi történt Sonic-kal?

- Hát.. azt nem tudom pontosan, de épp az előbb fogtam egy S.O.S jelet. Lehet, hogy az Sonic volt. Egy fontos küldetésen van.

- Küldetés? Én azt hittem, csak futkos, mint mindig. Nem hiszem, hogy az Sonic lenne. De azért hátha mégis. Rohanok és felkeltem Knuckles-t. Mondd, neki is velünk kell jönnie?

- Igen Amy. Az erejére szükségünk lehet. De ki mondta, hogy te is velünk jössz?

- Még szép, hogy veletek megyek! Ez nem is kérdés. Gondolkozz egy kicsit Tails! Sonic-ról van szó!

Azzal már rohant is Knuckles és a Mester Smaragd felé.

- Knuckles, Knuckles! Ébredj és gyere gyorsan!

- Mi? Mi van? Ki? – szegény Knuckles tényleg álmából felriadva tért magához.

- Gyere velem gyorsan! Sonic-nak szüksége van ránk, és minél tovább húzod az időt, annál később érünk oda!

- Én húzom az időt? Most keltem fel! És mi lesz a Mester Smaragddal? – tápászkodik fel Knuckles.

- Kit érdekel a hülye smaragdod?!  Inkább az érdekeljen, hogy mi lesz veled, ha nem sietsz! – azzal Amy előkapja a kalapácsát, és szeme vészesen villan egyet.

- Jól van, jól van! Nem kell így felkapni a vizet!

- Különben is. Majd rábízzuk Rouge-ra, hogy vigyázzon rá! – mosolyog Amy.

Közben elindulnak Tails felé. Knuckles azonban előbb gondosan letakarta a Mester Smaragdot egy lepedővel.

- Na ettől most jobb lett! Knuckles, ezt mindenki kiszúrja! Na de mindegy. Most már így marad.

Nagy nehezen elindultak az X Tornádóval oda, ahol Tails a jelet fogta. Hamarosan meg is érkeztek. Egy hatalmas, gyárszerű épületet találtak, ami még mindig füstölgött, pedig már rég óta nem járt itt egy lélek se. Lassan leszálltak. Bementek és terepszemlét tartottak.

-         Muszáj mindig ilyen büdös, koszos helyen lennünk? Ez undorító és ráadásul minden tele van egérrel és pókhálóval!

-         Ne nyavalyogj már annyit Amy! Látod? Mondtam, hogy ne gyere velünk!

-         Ki nyavalyog? Én csak megjegyeztem, hogy milyen környezetben vagyunk. De ha ez téged nem érdekel… Úgy látszik, te már megszoktad az ilyet! Különben is. Tails mondta, hogy ne menjek veletek.

-         Ugyan, ugyan. Inkább fejezzétek már be! Sonic lehet, hogy bajban van, ha esetleg nem vettétek volna észre! – vetett véget a vitának Tails.

Így mentek már legalább egy órája, amikor egyszer csak zajt hallottak a hátuk mögül. Mind a hárman megfordultak, de a sötétben semmit se láttak. Ekkor…

-         ÁÁÁÁ! Mi az ott? – sikolt fel Amy.

-         Biztos valami kísértet. Váááá! És téged akar! – ijesztgeti Knuckles Amy-t.

-         Nem! Tényleg van ott valami! Ne bolondozz már Knuckles!

Amy előveszi a kalapácsát, felkészül a támadásra. Knuckles és Tails is felkészülten várják az idegent. Azonban egy ismerős alak lép ki a sötétből.

-         Sonic? Te meg hogy kerülsz ide? Azt hittük bajban vagy, és, hogy te küldted az S.O.S jeleket. – mondja elképedve Tails.

-         SONIC!!! – azzal Amy odarohan és átöleli Sonic-ot.

-         Öhm… Amy, csillapodj! –Sonic alig jut levegőhöz.

-         Hogy kerülsz ide Sonic?- ismétli meg kérdését Tails.

-         Kit érdekel, hogy kerül ide?! Az a lényeg, hogy nem esett baja! –válaszol Amy, de közben nem engedi el Sonic-ot.

-         Nos, Eggman bázisán voltam, mikor az S.O.S jelet ő is megkapta, ezért idejöttem. Gondolom kb. ez történt veletek is.

-         Igen. Csak mi azt hittük, hogy te vagy a jel küldője. De akkor ki lehetett? Csak nem egy csapda? – gondolkodik Tails.

-         Nem tudom, de nem tetszik nekem ez a hely. Menjünk innen. - ért egyet Sonic is.

-         Ez szerintem is remek ötlet! Legalább el tudsz velem jönni vásárolni a plázába, Sonic!  Rengeteg új cucc van.- mondja Amy is.

-         Öhm… Ha jobban meggondolom, talán mégse olyan veszélyes ez a hely. Nem maradnánk mégis? –kérdezi Sonic a baljós jövőre gondolva.

-         Nem! Velem jössz és kész! – határozta el Amy és elkezdte kifelé húzni Sonic-ot.

-         Valaki segítsen!! –kérte Sonic és Knuckles felé fordította tekintetét.

-         Sajnálom, haver. Egyszer te azt mondtad nekem, hogy „Sajnos nem segíthetek. Ez a te ügyed. Egyébként se avatkozom be olyan dologba, ahol nem nyerhetek!” Legalább is valami ilyesmit mondtál. Nos, ezt mondom én is.

Közben kiértek az X Tornádóhoz. Tails és Knuckles hamar beszállt, de Amy és Sonic még kint volt.

-         Mi az, hogy inkább gyalog jössz? Ismerlek Sonic. Abban a pillanatban, hogy elengedlek, elrohansz és estig nem is jössz haza.

-         Amy! Most akkor beszálltok végre? Ha nem akkor szólhatnátok. Nem érünk rá estig!-türelmetlenkedett Knux.

Azonban abban a pillanatban, hogy Amy Knuckles felé fordult válaszával, Sonic elrántotta karját Amy kezéből és elviharzott. Amy későn eszmélt rá, de akkor már csak a hűlt helyét látta. Ezen pedig teljesen kiakadt.

-         Knuckles! Most véged van!!!

Azzal előkapta kalapácsát és elkezdte kergetni Knuckles-t. Hiába mondott neki bármit, Amy-t nem lehett leállítani. Hazáig üldözte, de ott sikerült elmenekülnie a hangyászsünnek. Amy fáradtan ért haza.

-         Mi az Amy? Mi a baj? Csak nem Sonic? – kérdezte Cream.

-         Hát, ő is, de most tulajdonképpen Knuckles hibája volt minden. Ha nem kell felé fordítani a figyelmem, akkor Sonic nem tudott volna elmenekülni.

-         Ó! Majd holnap megkeresed. – ajánlotta Cream, és elment lefeküdni, mivel már későre járt az idő.

Amy kiment szobája erkélyére. Hírtelen meglát valamit a kiszűrődő fényben. Egy virágcsokor, rajta egy rövidke kis levéllel:

Kedves Amy!

Nem volt alkalmam ma odaadni ezt neked. Kérlek, ne haragudj, hogy csak úgy elrohantam, de fontos dolgom volt. Remélem, meg tudod érteni. Ha gondolod holnap elmehetünk valahová sétálni. Csak kérlek, ne vásárolni!! Bárhova máshova jó. Majd délelőtt találkozunk.

Sonic

Amy háromszor is elolvasta a levelet. „Ez biztos csak tévedés.”- gondolta. „Sonic elhívott randizni? Hisz ez CSODÁLATOS!!”  

Azon az éjszakán boldogan aludt el. Már egyáltalán nem haragudott Sonic-ra. Knuckles is már rég kiment a fejéből. Egy dolog izgatta csak. A holnapi randi. Nyugodtan elkönyvelhette magában, hogy ez a nap, bár furcsán indult, egész jóra sikeredett.

To be continue...