Seg�ts�g, ember lettem!

Az eg�sz egy �tlagos reggelen kezd�d�tt. Amy �lmosan ballagott ki a f�rd�szob�ba mosakodni. Sz�m�ra kor�n volt m�g, �gy f�lig csukott szemmel j�rt-kelt a lak�sban. Olyan f�radt volt, hogy m�g a t�k�rbe sem n�zett bele. Otthon egyed�l volt, a t�bbiek m�r r�g elmentek. Megreggelizett. Majd �gy d�nt�tt, hogy megkeresi a t�bbieket. Ment az ajt�hoz, kinyitotta, de ott �llt valaki…

M�ghozz� egy ember. K�k haja volt, �s tet�t�l-talpig minden k�k volt rajta.

Amy: J� napot! Miben seg�thetek? Hmm, hogy ker�lt a mi vil�gunkba? Tudtommal itt nincsenek emberek.

Azaz ismeretlen ember: Nos, �n itt lakom. �s… �hm, Amy? Te vagy az?

Amy: Honna tudja a nevem? �s honnan ismer? – riadt meg Amy.

Azaz ismeretlen (?) ember: Mi�rt ne ismern�lek? Hiszen itt lakom!

Na, Amy-nek ez m�r sok volt. Becsapta az ajt�t, majd be is z�rta. Nekit�maszkodott �s nem tudta mit tegyen. Senki sincs rajta k�v�l otthon. Most mit tegyen? Ekkor legnagyobb r�m�let�re az idegen bes�t�lt a szob�ba. Siett�ben Amy elejtette a kulcsot.

Amy: Ho...hogy tudott bej�nni? �s mit akar t�lem? Vigy�zzon! �gyesen b�nok a kalap�csommal! – azzal el� is akarta kapni, de… Nem tudta. Egyszer�en nem hitt a szem�nek. Mikor sz�ks�ge volt r�, mindig ott volt. Csak �gy, hirtelen ott volt a kez�ben. Most viszont, amikor a legjobban kellene, nem volt ott.

Azaz ismeretlen ember: Amy k�rlek, nyugodj meg! Nem b�ntalak! Mi�rt is b�ntan�lak? H�t nem ismersz meg? �n vagyok az… Sonic.

Amy: Te? Mint Sonic? Ugyan m�r! Ha nem venn�d �szre Sonic egy s�ndiszn�, te pedig egy ember vagy.

Sonic: Ahogy te is.

�s ekkor Amy a t�k�r el� rohant. Meglepet�s�ben fel is ki�ltott:

Amy: Nah�t! Ez, hogy lehet? �s te? Na, de akkor m�gis te lehetsz Sonic!

Sonic: Igen. �n vagyok. L�tom nem csak nekem veszett el a k�pess�gem. Reggel futni mentem, ahogy szoktam. De azt vettem �szre, hogy az aut�k is megel�znek, na �s mindenki megb�mult. Magamra n�ztem, �s… H�t ez t�rt�nt.

Amy: De mi lehetett? �s csak vel�nk t�rt�nt, vagy a t�bbiekkel is?

Sonic: Knuckles-el �s Tails-el ugyanez t�rt�nt. Tal�lkoztam vel�k, mikor hazafel� j�ttem.

Amy: Egy biztos. �n ki nem teszem addig a l�bam, am�g �jra nem leszek az, aki voltam!

Ekkor j�ttek haza a t�bbiek is. /Azt m�g nem eml�tettem, hogy mindenki egy nagy h�zban lakott, saj�t szob�jukban./ Senki se tudott megsz�lalni. Furcsa volt, hogy emberek. Eg�sz nap �ltek a nappaliban, m�g v�g�l Amy fel�llt �s �gy sz�lt:

Amy: Nem tudom, ti mit akartok kezdeni, de �n nem hagyom annyiban a dolgot! Megkeresem Eggman-t. Szerintem az � m�ve minden. Ha itt akartok maradni, maradjatok. De �n mentem!

Mindenki �sszen�zett. V�g�l Sonic fel�ll, hogy � is seg�t Amy-nek. Ezen felb�torodva Cream-en k�v�l mindenki elindul Eggman-hez.

Eggman-n�l:

Dr. Eggman: H�t veletek mi t�rt�nt? Fur�n n�ztek ki, mint emberek, de szerintem nem olyan rossz. �s legal�bb Sonic se olyan gyors m�r, mint azel�tt.

Sonic: Arra ne fogadjon, Dr. Toj�sfej! Lehet, hogy nincs meg a r�gi gyorsas�gom, de mag�t sim�n lek�r�z�m! De most halljuk! Mi�rt tette ezt vel�nk? H�rom percet kap, hogy visszav�ltoztasson mindent, vagy k�l�nben…

Dr. Eggman: K�l�nben mi? Ahogy m�r Chris-nek is mondtam: Tal�n toporz�kolni kezdetek? Ugyan m�r! L�ssuk be. A gyorsas�god n�lk�l m�r nem vagy a r�gi �nmagad.

Ezt be kellett ismernie Sonic-nak. Nincs meg a r�gi ereje, amivel a b�zist vagy a robotokat t�nkretehetn�. Most olyan, mint Chris. A robotok ellen szinte tehetetlen. De egyvalami megmaradt neki. Az �tletei. Egy kis logik�val k�nnyen a cs�be tudj�k h�zni Eggman-t. De azt m�g ki kell tal�lni. Gondolataib�l Amy kiab�l�sa t�r�ti mag�hoz.

Amy: De igenis! Sonic ugyanaz, akit �n megismertem �s megszerettem! Ha a k�lseje m�s is. Att�l m�g ugyanaz a sz�ve. Mint mindegyik�nk�. Sz�val jobb, ha vigy�z!

Sonic: Nyugodj meg Amy! Majd kital�lok valamit. Addig is menj�nk haza.

Hazaindultak, de Knuckles m�g visszasz�lt Eggman-nek.

Knuckles: Lehet, hogy ember vagyok, de az �kl�m ugyanaz! Maga meg a g�pei n�lk�l nem megy semmire.

Dr. Egman: H�ha, Knuckles! Most megijedtem!

Haza�rtek. Mindenki a m�sikra n�zett. De �tlet hi�ny�ban nem tudtak semmit tenni. V�g�l beesteledett. Sonic �pp futni akart indulni, mikor Amy ut�na sz�lt.

Amy: V�rj, Sonic! Elfelejtetted? Most nem tudsz olyan gyorsan futni, mivel ember vagy! Aprop�. Nincs valami �tleted?

Sonic: �, t�nyleg. Olyan neh�z ezt megszokni. Sajnos m�g nincs �tletem. �ltal�ban fut�s k�zben jut eszembe valami.

Amy: Az baj. K�s�re j�r. �n megyek �s lefekszem. H�tha, mire fel�bredek v�ge lesz ennek az eg�sznek.

Sonic: �hm, Amy v�rj! Tudod… iz�, sz�val…  Csak azt akartam mondani, hogy m�g �gy emberk�nt is, nagyon csinos vagy.

Amy elpirult egy kicsit, de ez nem l�tsz�dott a s�t�tben.

Amy: Oh, k�szi. Te is el�g helyes vagy. B�r nekem mindig is az volt�l. J� �jszak�t!

Azzal Amy odamegy Sonic-hoz, ad neki egy puszit, majd felmegy a szob�j�ba. Sonic egy ideig ott �ll, majd �gy d�nt, � is megy aludni…

M�snap reggel Amy a szok�sos m�don �bred. M�g �l�nken �l benne a tegnapi nap esem�nye �s ez�rt nem is n�z t�k�rbe. Reggel Sonic-kal fut �ssze el�sz�r. Majd �gy ki�lt fel.

Amy: Te meg, hogyhogy �jra s�ndiszn� vagy?! Hiszen mind emberek vagyunk!

Sonic: Emberek? Ugyan m�r! �n sose voltam ember! Nem tudom, honnan vetted ezt az �tletet.

Amy: Akkor csak �lmodtam volna az eg�szet? Igen? H�t ez nagyszer�! B�r j� volt embernek lenni, de a mostani �nem jobban tetszik. �s �gy te is teljesen m�s vagy, mint emberk�nt volt�l. B�r, mint mondtam, akkor is helyesnek tal�ltalak.

Sonic csak �llt, �s hallgatta Amy-t. Nem, tudott mit mondani. Majd Amy egy „ �, Sonic! Ez annyira nagyszer�! ” ki�lt�ssal a nyak�ba borul, �s szeg�ny Sonic-nak nincs menekv�s! ^^

Folytat�s k�vetkezik...