Valentin nap kicsit másképp…

Természetesen Sonic-nak másnapra kutya-baja se volt. De a Valentin napból Eggman jóvoltából semmi se lett. Sonic titokban kicsit megkönnyebbült, de Amy-nek természetesen nem hangoztatta ezt.

Knuckles: Gondolom Sonic, hogy most örülsz. Még ha nem is mondod. Olyan felszabadult lettél hirtelen.

Sonic: Tulajdonképpen nem… csak…

Knuckles: Ugyan. Ne próbáld ezt elhitetni velem. Ne félj, nem árullak be Amy-nél.

Sonic: Na jó. Tényleg, kicsit örülök neki. De nem akarom Amy-t megbántani.

Knuckles: Oké, akkor most mondj el szépen mindent Knuckles doktornak. Kiderítjük, mi nyomja a lelked.

Sonic: Knuckles! Már megint hülye vagy!

Azzal otthagyta Knuckles-t. Semmi kedve nem volt most Knucklessel beszélgetni. Egyébként se volt semmi baja. Vagy ha volt is, még ő se tudta megfogalmazni.

Eközben otthon:

Amy: Nem hagyom elveszni a Valentin napot. Csak kicsit későbbre rakom.

Rouge: Ezt hogy érted?

Amy: Majd meglátod. De segítened kéne. Két hónappal később ugyanis…

(Nem árulom el, hogy mit mondott Amy, hagy legyen meglepetés…  - a szerk.)

És így telt el két hónap. Sonic boldogan futkoshatott szabadon. Amy most feltűnően nem rángatta el sehova, és nem beszélgetett vele kettesben. Sonic érzett valami feszültséget a levegőben, de arra fogta, hogy itt a tavasz, biztos Amy is így van ezzel. Nem is sejtette, hogy a háta mögött Knuckles és Tails kivételével a többiek terveznek valamit. Pontosabban Amy-nek segítenek…

Este Sonic a neki szokásos időben feküdt le a saját szobájában. Reggel pedig arra ébredt:

Amy: Drágám! Ébresztő! Már reggel van.

Sonic: Máris? Hé egy pillanat! Mit keresel a szobámban Amy?!

Azzal Sonic rögtön fel is ült. De nem a saját szobájában volt, ahol elaludt. Egy másik szobában, (talán házban is?) volt, mellette ott ült Amy az ágyon. Pontosabban egy francia ágy másik felénél.

Amy: Milyen te szobádban? Hiszen együtt lakunk már régóta.

Sonic: Állj, állj egy kicsit. Azt mondod, hogy együtt lakunk már régóta, miközben én tegnap a saját szobámban aludtam el?

Amy: Tegnap? Azt nehezen hiszem. Az már nagyon rég lehetett. Tegnap volt ugyanis az esküvőnk. Hát nem emlékszel?

Sonic: Esküvő? MICSODA?

Amy: Igen. Ott a gyűrű az ujjadon. Egyébként itt egy fotó, ami tegnap készült.

Azzal meg is mutatta. Egy templomban készülhetett. Amy mennyasszonyi ruhában, Sonic egy öltönyben, kezükön a gyűrűvel, körülöttük virággal boldogan mosolyognak.

Sonic: Ezt nem tudom elhinni! Hogy lehet, hogy nem emlékszem?

Amy: Nekem lenne néhány tippem…

Sonic: ?

Amy: Hagyjuk.

Sonic: Egyébként most hol vagyunk?

Amy: Per pillanatban a hálószobában, mellesleg a saját házunkban. Komolyan, mintha amnéziás lennél.

Sonic: Nem tudom, mi történt velem, de ha ez Eggman műve…

Amy: Ja Eggman! Ugyan már! Ő már rég nyugdíjas lett. Mellesleg Eggman mindig csak ártott neked, most viszont boldogok vagyunk, igaz? Na de mentem, főzők egy kávét.

Majd az ajtóban visszafordul.

Amy: Te is kérsz, szívem?

Sonic: Öhm… nem, most nem.

Majd Sonic gondolkodni kezdett.

Sonic (magában): Ez nem lehet. Itt valami nem stimmel. Mintha ez meg sem történt volna, és ez csak egy rossz(?) álom. De a fénykép igazi.

Ekkor bejön Amy.

Amy: Sonic, Knuckles van itt, beszélni szeretne veled. Szerintem menj el kicsit sétálni vele. Én addig megfőzőm az ebédet.

Sonic csak bólintott majd lement és Knuckles tényleg ott volt. Elmentek sétálni.

Knuckles: Na és? Milyen a házas élet? Jól aludtál? Tudod, hogy értem... :D

Sonic: Hát éppen ez az. Nem emlékszem semmire. Csak arra, hogy tegnap lefeküdtem a saját szobámban, és reggel itt ébredtem. Ez hogy lehet?

Knuckles: Látod, mondtam, hogy ne igyál annyit… Úgy is mondhatnám, hogy megmondtam.

Sonic: Jaj Knux! Néha tényleg hülye vagy, de most még az átlagosnál is jobban!

Azzal Sonic hazament, Knuckles követte.

Sonic: Figyelj Amy! Itt valami nincs rendben. De nem tudom, hogy mi történhetett.

Amy: Nos, szerintem minden rendben van.

Azzal odament Sonic-hoz és megcsókolta.

Amy: Látod? Mondtam, hogy lesz egyszer egy Valentin nap. Kicsit később ugyan, de…

Sonic: Ezt mire érted?

Amy: Emlékszel, mikor Eggman miatt nem lehettünk kettesben? Nos, akkor elhatároztam, hogy későbbre teszem azt a szép kis napot.

Sonic: De hát Valentin nap csak februárban van.

Amy: Tudom…

Majd egy hirtelen mosollyal így szólt:

Amy: Április bolondja!

Ekkor jöttek be a többiek is.

Sonic: mi történik itt? (De azért már kezdte sejteni, hogy mi.)

Amy: Nos, úgy gondoltam, hogy a Valentin napot április 1-jére halasztom. A többiek segítsége nélkül azonban nem sikerült volna.

Majd elmagyarázta, hogy engedte át Vanilla a házát, hogy készítette el Tails a fotót, a gyűrűket, és az álomport, ami miatt Sonic nem ébredt fel semmire.

 Sonic: Most már értem. Szóval mindenki ellenem volt. Csak Tails és Knuckles nem mutatta. A többiek feltűnően kerültek. Még te is , Amy. Ó, te kis…

Azzal Sonic elkezdte csiklandozni Amy-t. Szegény Amy. 10 perc múlva már nevetni se bírt, úgy kifáradt.

Amy: Sonic…… hagyd ezt….. abba.

Sonic végül megkegyelmezett neki, de a többiek is sorra kerültek egyszer. Csak nem csikizésben. Az következő egy hétben Sonic mindenkinek kedvesen, de visszafizette a kölcsönt.

Folytatás következik…