Egy régi ismerős 2.

Az előző részben történt: Amy és Cream vásárolni indultak, de útközben rájuk támadt egy régi ismerős, Joe. Sonic természetesen azonnal ott volt, hogy segítsen Amy-nek. És, hogy mi következik most…

Joe: Mondtam, hogy visszatérek, igaz? Most pedig engedd ide Amy-t! És ne is próbálj tiltakozni! Nagyobb hatalmam van, mint hinnéd.

Sonic: Sajnálom, de Amy velem marad.

Joe: Akkor készülj a következményekre.

Sonic: Állok elébe!

Sonic Joe felé rohant. Ő azonban meg se mozdult. Sonic nem törődött vele és neki ugrott. Innen felgyorsultak az események. Joe egy puszta csuklómozdulattal megállította Sonic-ot és teljes erővel az egyik ház falához vágta. Amy felsíkitott, de Sonic-nak ez meg se kottyant. Több mint egy óra telt már el, és Sonic egyre jobban elfáradt.

Amy: Sonic, kérlek, hagyjad!

Sonic: Nem adom fel! Biztos van egy gyenge pontja, csak fel kell fedezni.

Amy: Jó, de nem az életed árán!

Joe: Bizony, Sonic! Hallgass a kis barátnődre, amíg még teheted. Csak add át Amy-t, és megígérem, hogy se neki, se neked nem esik baja!

Sonic: Soha!

Amy: Várj, Sonic! Igaza van!

Sonic: Mi?

Amy azonban nem válaszolt. Csupán Sonic-ra kacsintott, úgy, hogy Joe ne lássa. Majd odasétált hozzá.

Joe: Tudtam, hogy jobb belátásra térsz, Angyalkám.

Amy: Csupán nem szeretném, hogy Sonic-ban kárt tegyél!

Joe: Sajnos ezt nem teljesíthetem!

És ezzel, ugyanazzal az erővel, amivel Sonic-nak úgy is tudott ártani, hogy nem ért hozzá a sünhöz, hirtelen még egyszer odavágta a falhoz. Sonic-ot váratlanul érte a támadás, nem tudott felkészülni rá. Így csupán a falhoz csapódott majd nem mozdult többet.

Amy: SONIC!!! Te aljas! Azt mondtad, hogy nem bántod!

Joe: Hát… ez most nem jött be. De téged nem bántalak.

Ekkor hátulról egy nagy ütés érte Joe-t, amitől megszédült, és elesett. De nem volt ideje felállni, mert jött még egy ütés. És sorba még több.

Knuckles, Tails és Rouge együttes támadása tette lehetővé, hogy ne tudjon visszavágni.

Joe: Ezért még megfizettek!

Kiabálta, majd köddé vált.

Amy: Sonic! Kérlek, mondj valamit!

Knuckles: Szerintem vigyük haza. Majd otthon rendbe jön.

Így is lett. Hazavitték, majd egy kis idő múlva magához is tért.

Sonic: Mi történt? Hol vagyok? És..

Amy: Nyugodj meg, minden rendben van! Itthon vagy.

Sonic: És Joe? Hogy tudtad legyőzni?

Amy: A többiek segítettek. Nem sokkal azután érkeztek, hogy veled csúnyán elbánt. Aljas gazember! Nem volt sportszerű.

Sonic: Esküszöm, ha megtalálom…

Amy: Szerintem most csak pihend ki magad. Majd meglátom, hogy hogy érzed magad holnapra.

Sonic: Miért?

Amy: Öm.. Valentin-nap.

Sonic: Jaj, nemár! És ha pont holnapra meghalok? Vagy ha nem élem túl a Valentin napot? – mondja vigyorogva.

Amy: Nem kell aggódnod. Majd egész éjszaka itt leszek, és ápollak…

Sonic: Tudod mit? Már jobban is vagyok!

Amy: Nem! Még pihenned kell!

Sonic: Mit tegyek, hogy most hagyjál?

Amy: Ennyire utálsz?

Sonic: Nem mondtam ilyet! Csak, ahogy te is mondtad, pihennem kell. És ahhoz nyugalom szükséges.

Amy: Na jól van. De egy dolog talán van…

Azzal Amy egész közel hajolt Sonic-hoz… és…

Tails nyit be az ajtón.

Tails: Szia Sonic! Hogy vagy?

Amy: TAILS! Ezt már nem hiszem el! Ha most elkaplak...!

Azzal Amy a rohanó Tails után futott. Sonic még sokáig hallotta, ahogy kergeti szegényt Amy, de azt, hogy elkapta-e, vagy sem, azt már nem tudta meg. Szép lassan elaludt.

Folytatás következik…