Soha nem hagylak el, Amy!

Hőseinkre újabb veszély leselkedett. Nem, természetesen nem Dr. Eggman-re gondolok. Na de, ne rohanjunk a közepére. Kezdjük az elejénél.

Egy szép kis, immár májusi nap reggel sem állt meg az élet a Sonic házban. Rögtön vitával kezdődött.

Amy: Add vissza! Nem hallod, Knuckles?

Knuckles: Dehogy adom! Inkább lefénymásolom 100 db-ba és kiplakátolom vele a várost.

Amy: Azt próbád meg!

Knuckles: Nem kell biztatnod.

Amy: SONIC!!

Álmosan betámolyog Sonic a konyhába, majd kíváncsian és meglepődve néz barátaira. Knux és Amy egy papírlapot szorongat, és mind a ketten meg akarják szerezni a másiktól.

Sonic: Ti még reggel se tudtok meglenni veszekedés nélkül?

Amy: Pont te beszélsz, mi?

Sonic: Miért? Nem én vagyok az, aki mindig veszekszik, hanem ti ketten. Na most mi történt? Mi a vita tárgya?

Amy: Knuckles elvett egy fényképet, és nem adja vissza!

Sonic: Knuckles, add szépen vissza Amy-nek a képet. –sóhajt- Komolyan, mintha egy óvodában lennék óvóbácsi.

Knux & Amy: Hallottuk ám!

Sonic: Bocs, de tényleg így van. Na Knux, add neki vissza!

Knuckles: Nem! Nem adom!

Tails: Mi van itt?

Sonic: Nézz rájuk és meglátod.

Tails rögtön fogja is a helyzetet, majd kíváncsian a képre pillant, amin veszekednek.

Tails: Nem csodálom Knuckles-t! Tök jó kép! :D

Sonic: Miért, mi van rajta?

Tails: Hát… április 1-én készült, mikor Amy és te…

Sonic: MI??? Kérem a képet!

Így már hárman ráncigálják. De ekkor beront egy alak a házba, és a vitának vége szakad.

Sonic: Eggman? Mit keresel itt?

Dr. Eggman: Az úgy volt, hogy éppen kerestem valamit, amikor rábukkantam Metal Sonic-ra. Gondoltam, rendbe hozom egy kicsit, hátha segít világuralomra törni, de ehelyett majdnem megölt!

Sonic: És most merre van?

Dr. Eggman: Nem tudom. Azt mondta, hogy 42 óra múlva kezdi meg a támadást, és addig valami rejtekhelyén lesz. Addig kell megtalálnod, különben feltöltődik, és nem lehet többé legyőzni!

Sonic. Ne aggódj Doki! Majd elintézzük.

Tails: És én már tudom is, hogy hol van. Bemértem ezzel a modern kis készülékkel a levegő mikrosztatikus…

Amy: Magyarul?

Tails: Megtaláltam. A hegyek tetejére menekült. Úgy tudom, ott áll a város energia üzeme.

Sonic: Akkor mire várunk még?

Shadow: Talán néhány Chaos-Emeráldra.

Sonic: Shadow? Hát te is segítesz?

Shadow: Ja. De sietnünk kell. Nálam két smaragd van.

Amy: Nálam egy.

Sonic: Nálam is egy.

Shadow: Ez már 4. Még 3 kéne.

Rouge: Talán én segíthetek. Itt a maradék három. Ugyan nyakláncként jobban szuperál, de addig megleszek nélküle.

Sonic: Akkor indulás Shadow!

*Amy, kihasználva a Knux figyelmetlenségét, egy jól irányzott mozdulattal kitépte a fényképet a hangyász kezéből.*

Sonic és Shadow közben szuperré változtak és elindultak Metal Sonic felé. A többiek az X Tornádón követték őket!

Mikor odaértek Sonic-ék, még megvárták a többieket is, hogy beszéljenek velük, semmi esetre se menjenek közel az akkorra már szrönyé változott Metal Sonic-hoz.

Shadow: Akkor indulás!

Amy: Várj Sonic! Kérlek, ne menj! Nagyon rossz előérzetem van!  Nem akarom, hogy bajod essen!

Sonic: Ne aggódj, Amy. Visszajövök hozzád!

Amy: Jó, de kérlek, légy óvatos. És sok szerencsét!

Sonic: Köszi! Indulhatunk Shad!

Azzal elindultak Metal Sonic felé, ami már felöltötte az Overlord harci formáját.

Metal Sonic: Már vártalak téged Sonic a sün. De most megfizetek neked mindenért.

Shadow:  Sonic! Te menj jobbról, én balról támadok! Sok szerencsét!

Sonic: Értettem! És neked is sok sikert!

Elindult a harc. Shadow-nak és Sonic-nak is minden ügyességét be kellett vetniük, ha el akarták kerülni Metal támadásait.

Egyszer azonban, Metal Sonic hirtelen fordult Sonic felé. Eddig ugyanis Shadow-t ostromolta.

Metal Sonic: Köszönj szépen el, Sonic a sündisznó!

Sonic nem tudott olyan gyorsan reagálni, és Metal Sonic tüskés farka eltalálta a mellkasánál. Szörnyű fájdalom nyilallt át a testén, és, ahogy odakapott, kezén vér csillant meg. Sonic-ot csak repítette az ütés ereje.

Shadow: Sonic! Jól vagy?

Sonic: Nem! Megsérültem! Nélkülem kell ezt befejezned.

Shadow pedig intézkedett is. Metal Sonic figyelmét elvonta Sonic, miközben a föld felé esett, így ezt kihasználva Shadow legyőzte, és végleg megsemmisítette Metal Sonic-ot. Majd visszarepült a többiekhez, akik kitörő örömmel fogadták. Csak egy valaki hiányzott. Amy. Ő ugyanis meglátta Sonic-ot zuhanni, és miután földet ért a közelben, mellétérdelt.

Shadow: Hé, figyeljetek! - kezével Sonic és Amy felé mutat.

A többiek elnémultak és szomorúan lehajtották a fejüket.

Amy: Sonic! Sonic, kérlek, mondj valamit! Akármit!

Sonic: Amy?

Amy: Ó, Sonic! Súlyosan megsérültél! Ugye, mondtam, hogy ne menj, de te nem hallgattál rám! Miért?

Sonic: Egy hős élete ilyen. Ha nem én, akkor más.

Amy: Akkor miért vagy hős?

Sonic: Amy, nyugodj meg. Most… most… már … mindegy.

Amy: Nem! Azonnal kórházba kell vinni téged!

Sonic: Nem hiszem,… hogy szükség lesz rá. Nekem… már… nem.

Amy: Ne mondj ilyet! Annyi mindent túléltél, itt ne hagyj most! Emlékszel….

Sonic: Ames…

Amy: Emlékszel? Azt mondtad, hogy nem hagysz el többé! Megígérted Sonic!

Sonic: Ames… én nem hagylak el soha.

Sonic hanyatt feküdt, mellette térdelt Amy Sonic kezét fogva. Sonic sebe folyamatosan vérzett.  Nem sok volt már neki hátra.

Sonic: Figyel Amy! Nincs sok időm. Kérlek, mond meg helyettem Tails-nek, hogy remek „tesó” volt. Knux-nak, ….hogy a legjobb haver, akit csak elképzelhettem. Mindig…. az összes barátom segített nekem… amikor csak kellett.

Amy: Ne! Sonic! Majd te megmondod nekik, ha már felépülsz.

Sonic elmosolyodik, majd felemeli nehezen a kezét, és megsimogatja Amy könnyáztatta arcát.

Sonic: Neked pedig … tudnod kell… hogy mennyire szerettelek. És mindig veled leszek, amikor csak szükséged van rám. Itt leszek a szívedben.

Amy: Sonic…

De Sonic már nem válaszolt, csupán smaragdzöld szemei csillogtak még, ahogy tekintetét a csillagokra függesztette. (közben beesteledett). Majd tekintete beleveszett a messziségbe, és nem mozdult többet.

Amy: SONIC!! Miért? Miért kell ennek így lennie?

Azzal Amy Sonic-ra borulva zokogni kezdett. Knuckles elfordult, nem akarta, hogy sírni lássák. Tails szintén zokogott, a lányok is. Majd elindultak haza, magárahagyva Amy-t gyászával.

Amy könnyei Sonic sebére csorogtak. Ő ugyan nem látta, de minden egyes könny, ahogy a sebhez ért, felszívódott rövid kis fényjelenség kíséretében.

Tudom, kicsit szomorkás a vége, de a többit, hogy mi történik Sonic halála után, azt már csak a következő részben tudhatjátok meg, amit megpróbálok minél hamarabb megírni. Megígérem, hogy nem kell ilyen sokat várni rá, mint erre a részre. ~ Amy2