Egy Eggman-es nap

                                      By: Amy2

Az előző részben történt: Kiderült, hogy mégse Sonic küldte Amy-nek a levelet és a virágcsokrot.  Ennek ellenére mégis egész nap együtt voltak.

A következő nap reggelén Cream éppen virágot szedett, amikor Amy odasétált mellé.

Amy: Szia Cream!

Cream: Szia Amy! Mi újság? Olyan… öhm, boldognak látszol.

Amy: Mert az is vagyok. Képzeld. A tegnapot Sonic-kal töltöttem. És annyira romantikus volt…

Eközben Knuckles jött oda és nem állhatta meg, hogy közbe nem szólt volna. De mivel csak az utolsó mondatot hallotta, így szólt.

Knuckles: Mi volt a romantikus? Azt álmodtad, hogy Dr. Eggman a férjed?

Amy: Micsoda? Mi van Dr. Eggman-nel? Mondhatsz bármit, most nem fog érdekelni.

Azzal Amy teljesen elvarázsolva indult be a házba. Knuckles és Cream összenéztek.

Knuckles: Mi van vele? Máskor, ha ilyet mondok, leharapja a fejem.

Cream: Nem tudom biztosan, de szerintem Sonic az oka. Legalábbis Amy azt mondta, hogy az egész napot vele töltötte.

Knuckles: Na, majd meglátjuk. Megkérdezem Sonic-ot. Úgyis őt kerestem. Tényleg. Nem tudod, hogy hol van?

Cream: Sajnos nem. De szerintem vagy futkos, vagy a tetőn alszik.

Knuckles: Azért kösz. Megyek és felnézek a tetőre.

Knuckles bement a házba, Cream meg ott maradt Cheese-el a virágok között. Furcsa mód lelkiismeret furdalása volt. A fejében gondolatok cikáztak. Ilyenek, mint például ez is:

-         Örülök, annak, hogy Amy tegnapja jól sikerült, de lehetett volna másképp is. Mi lett volna, ha többi szóba se állnak?

Közben Amy úgy döntött, hogy főz valamit. De aztán meggondolta magát, és inkább leült olvasni.  Miközben a könyv lapjait bámulta, felidézte magában a tegnapi nap eseményeit. Ekkor jött rá újra, hogy neki még van egy kis elintéznivalója Eggman-el. Mérgesen fel is pattant és elindult Dr. Eggman bázisa felé.

Amy (gondolatban): Ha az a lökött Tojásfej nem jelent volna meg tegnap, akkor szinte biztos, hogy Sonic megcsókol. De nem! Mindig a legjobbkor jön! Hogy tud ez ilyen jól időzíteni?! De most megkapja a magáét!

Miközben kikanyarodott az utcára összefutott Sonic-kal. Bár Amy kicsit meglepődött, ez nem vette el a kedvét Eggman-ről szőtt tervéről.

Sonic: Szia Amy!

Amy: Szia Sonic! Épp Eggman-hez tartok. Nincs kedved velem jönni? Úgy gondoltam, a tegnapiért valamit még kap tőlem.

Sonic: De, szívesen veled tartok. Ha Eggman-t kell heccelni, akkor én bármikor kész vagyok rá.

Amy: Ez remek. Akkor gyere.

El is indultak Dr. Eggman bázisa felé. Útközben csak pár szót váltottak.

Amy: Egyébként megtalált téged Knuckles?

Sonic: Nem. Miért?

Amy: Nem tudom. Csak keresett.

Sonic: Mindegy. Majd ha visszamentem, megkeresem.

Több szó nem is esett köztük. Így értek el Eggman-hez. Hihetetlen módon már az ajtóban összetalálkoztak vele. Eggman-en  a piros-fehér fürdőruhája volt, és a keze tele volt csomagokkal. Mikor meglátta őket, elejtette a cuccait meglepetésében.

Eggman: Hát ti meg mit kerestek itt?! Nem látjátok, hogy most nem érek rá? Éppen nyaralni megyek.

Amy: Pedig mi téged keresünk. Pontosabban én. És nem érdekel, hogy nem érsz rá. Emlékszel a tegnapi eseményekre? Nos, akkor mi sem értünk rá, de te közbeavatkoztál! Egyébként is. Honnan szedted ezt a rendkívül béna és ódivatú fürdőruhát?

Eggman: Ne kritizáld a ruhám! Nekem tetszik, és kész! Á. Hogy is tudnám elfelejteni a tegnap történteket? Szerintem egyenesen briliáns terv volt szétválasztani a turbékoló gerlicepárt. Milyen kár, hogy…

Amy (egyre dühösebben): Az a kár, hogy nem tudsz olyan gyorsan futni, mint Sonic, mert most megkapod a magadét!!

Azzal előkapta kalapácsát, és Eggman-re támadt. Ütötte, ahol érte. Eggman jajgatott, majd nagy nehezen kereket oldott, tele kék-zöld-lila foltokkal.

Amy: És eszedbe ne jusson még egyszer zavarni, ha Sonic-kal randizom!

Eközben Sonic csak állt és csodálkozva nézte Amy-t, amint elintézi Eggman-t. Mikor már Amy lehiggadt, csak ennyit mondott:

Sonic: Szép volt Amy! Én se csinálhattam volna jobban.

Amy: Köszi. De ugye eljössz velem most vásárolni? Az mindig megnyugtat.

Sonic: Hát.. nézd, ö, izé… most dolgom van. Még meg kell keresnem Knuckles-t és…

Amy: Na, ugyan már. Azt ráér estefelé is. Légyszi! Ennyit igazán megtehetnél értem. Végül is a barátnőd vagyok…

Sonic: Micsoda? A… a barátnőm?

Amy: Igen Sonic. A barátnőd! (A „barátnőd” szót nagy hangsúllyal mondta.) Tudod így nevezik azt, aki a barátságnál sokkal közelebb áll hozzád és szívesen vagy együtt vele, na és nagyon szereted.

Sonic: Tudom, hogy mit jelent a szó. Csak.. én nem hiszem, hogy…

De Amy nem hallgatta meg. Hirtelen egy bolt felé mutatott.

Amy: Nézd Sonic! Az a bolt most nyílt meg! Nézzünk be!

Sonic azonban addigra már jó messze járt. De előbb még hazament.

Furcsa módon a többiek mind ott voltak és úgy néztek rá, mintha Sonic rajtakapta volna őket valamin. Alig 5 perc múlva Amy is megérkezett. Addig senki se szólalt meg. Most viszont egyszerre kezdett mindenki beszélni. Sonic és Amy összenéztek, nem értették, mi történik itt.

Amy: Valaki elárulná végre, hogy mi van itt?

Sonic is kíváncsian nézett a többiekre. Ekkor Cream jön elő, leszegett fejjel. Egy levél van a kezében. Átadja Amy-nek. Az a levél volt, amit állítólag „Sonic” írt Amy-nek, és amiről később kiderült, hogy mégse ő írta neki.

Cream: Amy és Sonic. Nagyon fogtok ránk haragudni, ha elmondunk valamit?

A két említett a fejét rázta.

Cream: Nos, akkor elárulom, hogy én írtam Amy-nek azt a levelet, és én küldtem neki a csokrot is. Már régóta figyeltem, hogy Amy akárhányszor is szeretne Sonic-kal lenni, ő mindig eltűnik valahová. A legutóbb pedig láttam, hogy Amy mennyire el szeretett volna menni vele vásárolni, de Sonic ismét eltűnt. Ezért összebeszéltem a többiekkel és megírtuk ezt a levelet. Reméltem, hogy így valahogy összejöttök, mert azt hittem, hogy Sonic csak félénkségből nem hívja el Amy-t sehová, és így kapva kap az alkalmon. Sajnos majdnem rosszul alakult. Meg tudtok nekünk bocsátani? Talán nem kellett volna beleavatkoznunk.

Sonic: Semmi baj Cream. Jót akartál.

Amy: Ó, Cream! Nálad jobb barátnőt senki se tudna elképzelni! Persze, hogy nem haragszom, hiszen minden jól sült el!

Azzal megölelte Cream-et, Sonic ment futni a többiek pedig teljesen megnyugodtak, és mindenki ment a maga dolgára.

Folytatás következik…