Forró helyzet By: Amy2
Másnap estefelé már mindenki fáradt volt. Ami nem is csoda, hiszen Dr. Eggman új találmánya eléggé kifárasztotta őket. Mindannyian a nappaliban voltak. Knuckles, Rouge, Tails, Shadow /aki kivételesen most otthon volt/ és Cream a Tv-t nézték. Amy elvileg olvasott, de a gondolataiban a tegnapi bálról gondolkodott és az azutáni eseményekről. Sonic szintén gondolkodott, de az ő egészen másról. Dr. Eggman, az a Joe-gyerek és még hasonlók. Végül Cream elment aludni, Rouge még egy kört repült kint, majd ő is nyugovóra tért. Knuckles-t helyben elnyomta az álom, Tails pedig felment a szobájába. Amy is álmosan tette le a könyvet, majd jó éjszakát kívánt Sonic-nak, és ő is elment lefeküdni. Kis idő múlva Sonic is felment a szobájába. De csak a mennyezetet bámulta a sötétben. Rajta kívül már mindenki aludt a saját szobájában, de Sonic most nem volt álmos. Valami furcsa, nyugtalanító érzés nem hagyta nyugodni.
Egy kis idő elteltével:
Sonic /gondolatban/: Azt hiszem, lemegyek a konyhába és iszom valami üdítőt. Hátha utána végre tudok majd aludni egy kicsit.
Azzal elindult lefelé. Furcsa módon a konyha világos volt. Mintha valaki égve hagyta volna a villanyt. Azonban nem villany volt. Mikor Sonic odaért már érezte az égett bútor szagát és a füstöt is látta. Gyorsan cselekedett. Tails még régen beépített egy tűzvédelmi rendszert. Annak a gombját nyomta be Sonic. Azonban csak a csengője kezdett el nagy hangon csörögni, de víz nem jött a mennyezetbe beépített ügyes kis szerkezetből. A zajra mindenki felébredt. A tűz még nem terjedt el nagyon, így mindenki kirohant az égő házból.
Tails: Még szerencse, hogy felébredtél, Sonic! De nem értem, hogy miért nem működött a vízrendszer, és hogy egyáltalán miért nem jelezte a füstjelző, hogy baj van. Azért örülök, hogy mindenki épségben kijutott!
Sonic: Igen, én is örülök neki! De…
Itt körülnézett.
Sonic: Várjunk csak! Biztos, hogy mindenki kinn van? Mert, ha igen, akkor… hol van Amy??
De a választ meg se várva, berohant az akkor már igencsak égő házba.
Tails: De Sonic! Ne!!
Mindenki döbbenten állt. A földbe gyökerezett a lábuk.
Közben Sonic egyenesen az emeletre rohant. Amy szobája felé tartott. Attól félt, hogy Amy nem hallotta meg a vészcsengőt. Gondolata igaznak bizonyult. Amy aludt. Sonic odament az ágyához és megpróbálta felkelteni. Eközben Amy-nek egy gyönyörű álma volt. De hirtelen érezte, hogy valaki ott van mellette. Kinyitotta a szemét és:
Amy: SONIC! Mit keresel itt???
Sonic: Gyere gyorsan Amy! Siess!
Amy: De mit történt?
Sonic: Kigyulladt a ház, és mihamarabb ki kell jutnunk, mielőtt összedől!
Amy: Micsoda? De mi lesz a ruháimmal? És a többi cuccommal?
Sonic: Ezt most komolyan kérdezted? Nincs időnk erre! Gyere már!
Elindultak az ablak felé, de egy a tetőről leeső égő gerenda elállta az útjukat!
Sonic: Akkor a nappalin át kell kijutnunk!
Azzal megfogta Amy kezét és a szobából kirohanva vele a nappali felé indultak. A nappali már kész kemence volt, de mégis meg kellet próbálniuk a menekülést.
Amy: Nincs valami más kiút?
Sonic: Megpróbálhatnám átrúgni a falat, de attól tarok, hogy azonnal összedőlne.
Amy: Az nem jó! Nézd ott az ajtó! Ha azt most elérnénk, akkor talán még mielőtt komolyabban megsérülnénk, kijutnánk.
Sonic: Jó ötlet! Akkor készen állsz?
Amy. Mire?
Sonic: Megfoglak és átfutok a tűzön egyenesen az ajtóhoz.
Amy: Biztonságos ez?
Sonic: Hát… ne próbáld ki máskor. De most életet menthet.
Amy: Érzed ezt a szagot? Mintha gáz lenne. Mármint szó szerint gáz.
Sonic: Az pedig gyullékony. Na jó. Most indulunk!
Azzal felkapta Amy-t, és átrohant a tűzön vele az ajtó felé. Mivel gyorsan futott, nem érezték a forróságot. Mikor azonban áthaladtak az ajtón, a gáz berobbant, és a robbanás ereje méterekre repítette őket.
Amy a járdán tért magához. Hanyatt feküdt. Mikor oldalra pillantott, látta, hogy Sonic is mellette van. Mind a ketten felültek.
Sonic: Jól vagy?
Amy: Igen. És te?
Sonic: Minden rendben. Úgy látszik időben értünk ki.
Amy: Ja. Öm, Sonic?
Sonic: Igen?
Amy: A többiek hol vannak?
Sonic: Mindenki kinn volt már épségben, mikor észrevettem, hogy te még benn vagy. Így aztán visszamentem, és most itt vagyunk.
Amy: Akkor neked köszönhetem az életem. Ha te most nem vagy, akkor már nem élnék. Köszönöm!
Sonic: Ugyan már! Ezen nincs mit megköszönni! Te is sokszor segítettél már nekem. Meg aztán…
Amy: Nem Sonic! Ez most más volt!
Azzal Amy síva átöleli Sonic-ot.
Ekkor értek oda a többiek. Mindenki nagyon örült, hogy sikerült élve kijutniuk. A házuk ugyan porig égett, mire sikerült eloltaniuk a tűzoltóknak. Nem sokára azonban már meg is volt a következő ház tervrajza.
Másnap elkezdték a munkálatokat egy másik területen.
Folytatás következik…
|