„Ha a csillagok is úgy akarják…”
Egy kis frissítés az előző rész tartalmából: Hőseink háza kigyulladt. Mindenki kijutott, kivéve Amy-t. Sonic visszarohant a házba és kimentette őt a lángok közül.
Ugorjunk egy kicsit. Na jól. Sokat. Egy fél évvel többet. A házuk már újra van építve. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Tails egy időgépen dolgozott. Sonic a háztetőn aludt. Knuckles a kertben sétálgatott. Rouge felfedezőúton járt, bocsánat, repült valahol. Ekkor Tails szobájából hangos kiáltás hallatszott. Sonic és Kuckles odarohantak. Tails időgépe megbolondult, és aki hozzáért, azt vagy a múltba, vagy a jövőbe vitte. Tails, Sonic és Knuckles tehetetlenül nézte, ahogy a gép ide-oda ugrál a szobán keresztül. Amy akkor ért haza a városból. Hallotta, hogy Tails szobájából kiabálás hallatszik. Felment és benyitott.
Amy: Sziasztok! Mit csináltok itt? Miért nem állítjátok meg ezt a masinát?
Tails: Könnyű azt mondani!
Amy: Akkor megmutatom.
Tails. Amy, NE!
Amy azonban már felemelte a kalapácsát, és alig, hogy egy kicsit hozzáért a géphez, el is tünt. Tails túl későn szólt. Szerencsére a gép jelezte, hogy hova küldte Amy-t. Nyolc évvel későbbre…
Amy egy városban ért földet. Egy furcsa városban. De felismerte. Legalábbis a kedvenc boltját.
Amy: Máris megváltozott a divat? Hiszen két perce értem haza a vásárlásból. Jaj, ne! Ez azt jelenti… … hogy a ruháim már divatjamúltak! Ez szörnyű! Máris hazamegyek, bár nem tudom, hogy kerültem hirtelen ide.
El is indult. A város szörnyen gyorsan megváltozott. Új épületek, felhőkarcolók jelentek meg, amiknek még 10 perce nyomuk sem volt.
Elért a házukhoz. Bár most lett építve, már szinte réginek hatott a szomszédéhoz képest. Ami azt illeti, eléggé lekopott már róla a festék. Amy nem értette. Mintha senki se lakna itt. Elindult az egyik földszinti ablakhoz és benézett rajta. Nem hitt a szemének! Cream volt az, akit meglátott. De egyáltalán nem kislány. Nagyobb volt nála. 14 éves lehetett.
És ez még csak a kezdet volt. Ekkor jött be Tails is, aki szintén sokkal idősebbnek látszott.
Amy: Ez nem lehet. Hova kerültem én? Egy másik világba, vagy dimenzióba? Vagy az a gép.. az egy időgép volt? Akkor az azt jelenti, hogy a jövőben vagyok. De vajon hány évvel később?
Elindult a bokrok mögött a ház hátsó része felé. Mikor odaért hangokat hallott. Kilesett a bokrok mögül és teljesen megdöbbent. Sonic-ot látta meg, és a jövőbeli saját magával. Ő egy hintán ült, bár nem azért,hogy hintázzon, csak Sonic-kal beszélgetett, aki előtte járkált. -Nyilván valamit akar mondani neki, de nem tudta, hogy kezdje.- Amy-nek azért sikerült olyan közel jutnia, hogy hallotta a beszélgetésüket.
(Innentől a jövőbeli Sonic, illetve Amy beszélgetése következik.)
Amy: Szóval, mit is akarsz mondani?
Sonic: Hol is kezdjem? Na jó. Elkezdem. Ugye mi már régóta ismerjük egymást. Igaz?
Amy bólint.
Sonic: És régóta együtt vagyunk. Nos, én azt szeretném kérdezni, hogy…
Itt Sonic térdre ereszkedik és elővesz valamit. Nyilvánvaló, hogy egy gyűrűt. Amy alig hisz a szemének, ahogy a bokorban lévő Amy is.
Sonic:…hogy hozzám jössz feleségül?
Amy: Hát… hát persze Sonic! Boldogan!
Azzal Sonic nyakába borul és örömében sír is.
Ekkor azonban a bokorból neszt hallanak. Amy a bokorban próbál elmenekülni, de ez nem sikerül. Miután felfedezték, mindent részletesen elmesél, és azt is, hogy nem tudja, hogy hogyan jusson haza.
A jövőbeli Sonic és Amy hisznek neki, és bemennek Tails-hez hátha ő tud Amy-n segíteni.
*Lépjünk vissza az eredeti időbe. Vagyis nyolc évvel korábbra.*
Sonic: És most mit tegyünk? Hogy hozzuk vissza?
Tails: Nos, odamenni odatudsz, de visszafelé még nem. Legalább egy hétig dolgoznom kéne a gépen.
Sonic: Nekem viszont most kell érte mennem. És van is egy ötletem. Azt a módszert alkalmazom, amit Shadow is szokott. Tudjátok. Chaos-Control-t egy smaragddal. Már egyszer sikerült, méghozzá egy másolattal. Akkor ennek is sikerülnie kell.
Knuckles: De biztos vagy te ebben? És ha mégse működik majd? Nem akarok vészmadár lenni, de akkor mindketten ott maradtok, márpedig, akkor megváltozik a jövő is.
Tails: Knuckles-nak igaza van. Ez tényleg kockázatos. Szükségünk lenne most Shadow-ra.
Sonic: Ebből hagyjuk ki Shadow-t! Egyedül is menni fog!
Tails: Ugyan Sonic! Ha Shadow segít, akkor biztos, hogy visszajuttok.
Sonic: Kösz szépen, de nincs szükség Shadow-ra!
Akkor azonban a szobában egy nagy fény jelent meg, majd, miután alábbhagyott, megjelent Shadow is.
Shadow: Hallottam, hogy rólam beszéltek. Nos?
Sonic: Már csak ez hiányzott!
Tails: Befejeznéd, Sonic? Igen, Shadow, rólad beszéltünk. Tudod Amy-t nyolc évvel későbbre vitte a meghibásodott időgép, de visszahozni nem tudja. Sonic utána szeretne menni, de nem biztos, hogy vissza tudnak jönni. Kellene a segítséged. Segítesz?
Shadow: Nem is tudom. Úgy látom Sonic inkább maga végezné el.
Knuckles: Jaj, Sonic! Legyen eszed! Tegyétek már félre azt hülye vitát! Amy élete múlik most rajta.
Sonic: Jó, rendben van. Segíthetsz. De attól még nem leszünk barátok!
Tails: Akkor érintsétek meg a gépet.
Sonic és Shadow a géphez nyúlt, majd pár pillanat múlva ők is a városban landoltak, úgy, mint Amy.
Shadow: És most merre? Amy bárhol lehet.
Sonic: Nem tudom. Várj egy percet, amíg gondolkodom egy kicsit.
Shadow: Csak tudod már, hogy hol van! Végül is a te csajod!
Sonic: Nyugi már! Inkább nézzük meg a házunkban! Csak odamehetett. Érzem.
El is érkeztek a házhoz, és meg is találták Amy-t, aki már teljesen el volt keseredve, hogy soha nem jut haza. Mikor meglátta Sonic-ot, nyolc évvel fiatalabban, egyenesen odarohant és megölelte.
Amy: Ó, Sonic! Azt hittem soha nem látlak viszont! Mármint így! Annyira örülök. De hogy jutunk haza?
Sonic: Majd Shadow segít.
Amy: Shadow is itt van? Á, tényleg. Szia Shadow! Észre se vettelek.
Shadow: Mehetünk már?
Elbúcsúztak a jövőbeli önmaguktól és a többiektől, majd Shadow kimondta a Chaos-Control-t.
Tails szobájában jelentek meg. Shadow elment, miután Sonic nagy nehezen megköszönte a segítségét.
Már ő is menni készült, mikor Amy így szólt utána.
Amy: Tudod, Sonic, láttam, ahogy majd a jövőben megkéred a kezem. Látod? Mondtam, hogy igazam lesz. Még ha most nehéz is elhinned. Ha a csillagok is úgy akarják…
Folytatás következik…
|