A bál By: Amy2

Nos, elindultak a kastély irányába. Amy Sonic-ba karolt. Sonic nem ellenkezett. Neki máshol jártak a gondolatai. A hátuk mögött Rouge és Knuckles lépkedett.

Rouge: El se hiszem, hogy veled megyek a bálba! Olyan…  Nem is tudom, milyen vagy!

Knuckles: Jóképű? Helyes? Finom modorú? Vagy…

Rouge: Én inkább a "szerencsétlen" szóra gondltam... Egyébként folytasd nyugodtan, ha kapni akarsz tőlem valami pofon féleséget!

Knuckles: De most miért? Olyan nagy bűnt követtem el?

Rouge: Nem, csak.. Á! Hagyjál már! Néha olyan gyerekesen tudsz viselkedni. Példát vehetnél most Sonic-ról! Csak nézz rá, és meglátod, miről beszélek.

Azzal Rouge úgy döntött, inkább nem szól Knuckles-hoz míg el nem érnek a kastélyhoz.

A kastély gyönyörűen ki volt világítva. Hatalmas volt, az ember kis hangyának érezte mellette magát. A belsejében minden ragyogóan tiszta volt, szinte láthatták magukat a padlóban. A bálterem meseszép volt! Mikor beléptek Rouge alig tudta visszafogni magát, hogy ne repüljön minden kis ragyogó kristályhoz oda. Sokan voltak már, de még nem táncolt senki. Végül bemondták egy hangos bemondón, hogy most következik a nyitó tánc, a keringő.

Knuckles: Említettem már, hogy nem tudok keringőzni?

Rouge: Én viszont szeretnék táncolni, úgyhogy majd megmutatom neked. Gyere!

Sonic: Mehetünk, Amy?

Egy kis idő múlva, tánc közben:

Amy: Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni!

Sonic: Régen tanultam meg. De te se táncolsz rosszul!

Amy: Köszi! – és kicsit el is pirult.

A tánc után úgy döntöttek, hogy kicsit kimennek sétálni a kertbe. Mivel az Ősi Lord Kastély hatalmas és gyönyörű volt, ezért egy ugyan csak hatalmas és gyönyörű kert tartozott hozzá. Addigra már rég besötétedett. Mindenhol kis mécsesek égtek az út mentén. Szentjánosbogarak repkedtek és csillantak meg a sötétben. Olyan volt az egész kert, mint egy kisebb labirintus. A falát viszont sövény helyett rózsa borította.

Sonic és Amy az úton sétálgatott. Néhány helyen, az út szélén padok álltak.

Amy: Üljünk le ide, jó? Olyan csodálatos itt. Telihold van, már feljöttek a csillagok és olyan csodaszép itt minden a mécsesek fényében. Ez olyan romantikus.

Sonic. Tényleg szép itt. De van egy rossz érzésem. Nem tudom miért.

Amy. Igen, nekem is. De mégis mi történhetne? Olyan szép itt. Nem hiszem, hogy valami elronthatná. Vagy mire gondoltál? Hogy egyszer csak ránk ront Eggman?

Sonic: Hát, lehetséges.

Amy. Ugyan Sonic! Ugye nem azért gondolod ezt, mert velem kell lenned?

Sonic: Persze, hogy nem! Te is tudod, hogy szívesen vagyok veled… Általában. De…

És ekkor hirtelen…

Amy: EGGMAN! Már megint a legjobbkor! Hogy tudsz így időzíteni?!

Sonic: Nekem más kérdésem lenne. Mit keresel itt öltönyben, „elegánsan”?

Dr. Eggman: Még ilyen gonosz zseninek is, mint én, jár egy kis szórakozás! Eljöttem a bálra, hátha lesz valami jó dolog.

Sonic: Aha. Ez aztán meggyőző volt!

Amy: Mindegy. Nos, Sonic? Elintézed, vagy most hagyod? Legalábbis addig, míg valami galibát nem csinál.

Sonic: Most hagylak szabadon távozni Tojásfej. Nem akarom bepiszkolni a ruhám.

Amy: Akkor mi menjünk egy nyugodtabb helyre. Ahol csak kettesben lehetünk.

Sonic: Öhm… Nem is tudom. Vagyis… Na, jó. Menjünk.

Így hát el is indultak. Először visszamentek a kastélyba, hogy megnézzék Knuckles és Rouge hogy boldogul.

Amy: Na? Mi újság veletek?

Rouge: Semmi különös. Knuckles tényleg nem tud táncolni. Már vagy 50-szer lépett a lábamra. Már nem is számoltam a végére.

Amy: Miért nem mentek el kicsit sétálni? Olyan szép és romantikus odakint.

Rouge: Az lehet. De nem Knuckles-el. Megyek. Keresek valaki olyat, aki tud táncolni.

Azzal Rouge el is indult. Pontosabban elrepült és a magasból kémlelte a bálozókat.

Amy visszasétált Knuckles-hez és Sonic-hoz.

Amy: Mehetünk, Sonic?

Sonic: Persze.

Knuckles: Hol van Rouge?

Amy: Nos, elment, hogy valaki jobb táncpartnert keressen.

Knuckles: És most mit csináljak?

Sonic: Nem tudom. Na szia! Majd kitalálsz valamit.

Kicsit később, a kertben sétálgatva:

Amy: Örülök, hogy eljöttünk ide.

Sonic: Igen, én is.

Azzal Sonic, hirtelen elhatározással szembefordul Amy-vel, megfogja mindkét kezét és így szól:

Sonic: Figyelj, Amy. Van valami, amit már rég el szeretnék mondani. Az a helyzet, hogy.. Nos, tudod…

Amy: Igen?

Sonic: Hát…

És ekkor egy ismeretlen robot csapott le közéjük. De az irányítója nem Eggman volt. Egy fiú, kb. egyidős Sonic-kal. Megragadta Amy-t, aki nem volt felkészülve a támadásra, és magához szorította.

Amy: Hé! Mit csinálsz? Engedj el, de rögtön! Különben megismered a kalapácsomat! Méghozzá közelről!

Azaz ismeretlen fiú: Én téged szeretnélek megismerni közelebbről, Angyalkám! Ó, de modortalan vagyok! Még be se mutatkoztam. A nevem Joe.

Amy: Hát engem nem érdekel! Akárki is vagy! Engedj el!

Joe: Én viszont tudok rólad mindent, Amy Rose! Minden harci technikádat ismerem. Nekem semmi újat nem tudsz mutatni.

Sonic: Nem hallottad, mit mondott? Engedd el, de most!

Joe: Na és?

Sonic: azt mondtam, hogy engedd el a barátnőmet! Különben megbánod!

Joe: A barátnőd? Hoppá! Sajnálom, de már nem!

Amy: Igen? Hát ehhez nekem is lesz egy-két szavam! Nesze neked, te Joe gyerek!

Azzal, bumm! Joe gyerek nem csak Amy-től kapott egy hatalmasat, de még Sonic-tól is megkapta a magáét.

Joe: Most nyertetek, de még láttok engem!

Azzal elment. Amy Sonic-ra néz.

Amy: Hát ez úgy ment, ahogy jött. Gyorsan. De komolyan mondtad, hogy a barátnőd vagyok?

Sonic: Hát… nos, igen.

Amy: Hát ez csodálatos! Ó Sonic!

És Amy megöleli Sonic-ot. Most Sonic se ellenkezik.

Amy: De mit akartál nekem mondani, mielőtt az a Joe gyerek megjelent?

Sonic: Nos, semmi különöset. Csak…

Aztán Sonic végre megcsókolta Amy-t. ^^

Folytatás következik…